A Kiskunfélegyháza a hétvégén megnyerte a vármegyei első osztályú bajnokságot, miután Tiszakécskén megnyerte a saját meccsét, és az egyetlen olyan rivális, aki még behozhatta volna a listavezetővel szembeni hátrányát, a Jánoshalma kikapott.

Évek óta az az élet, vagy a társadalom rendje, hogy május hónap elején elballagnak a vén diákok, hogy aztán érettségin adjanak képet a tudásukról, aztán bajnok lesz a Kiskunfélegyháza, végül virágzik a hársfa. Ritka esetben megelőzi a Kiskunfélegyháza a ballagást, de általában azért az írásbeli érettségi és a hársfavirágzás közé sorolható a félegyházi bajnoki cím bebiztosítása. Az említett négy eseményből három már megtörtént, már csak a hársfavirágzásra várunk.

Érdekesen alakult az elmúlt, azaz a 23. forduló a vármegyei első osztályban a félegyháziak számára, hiszen úgy lettek bajnokok, hogy nem egy győztes mérkőzés végén, izzadtan-boldogan bonthatták a pezsgőt és fogadták a gratulációkat, hanem ki-ki civilben tette a dolgát, amikor megtudta, hogy bajnok lett. A kiskunfélegyháziak ugyanis szombaton játszottak, a Tiszakécske II. vendégeiként győztek 3–1-re, a legfőbb, pontosabban a hajrába fodulba a bajnoki címért folyó versenyben már csak egyetlen rivális, a Jánoshalma pedig vasárnap lépett pályára. Ha győzött volna, legalább még egy hétig folytatódott volna a versenyfutás, ráadásul éppen egy Kiskunfélegyháza–Jánoshalma rangadóval. A Kunbaja azonban mind a három pontot elvitte Jankovácról, így vasárnap este 19 óra tájban lett bajnok a Kiskunfélegyháza.

Némedi Norbert, a csapat szakvezetője nem követte szorosan az eseményeket az elmúlt vasárnapon.

– Kémeket, játékos-, illetve ez esetben játék- vagy eredménymegfigyelőket nem vetettünk be, nem is kísértem különösebben figyelemmel az eseményeket, vasárnap sem adatbankban, sem semmilyen pénzintézetben nem jártam, ráadásul mi szombaton úgy kalkuláltunk, hogy bőven benne van a pakliban, hogy a riválisunk, a Jánoshalma győzni fog, tehát nekünk a hétvégi rangadóra kell koncentrálnunk – tekintett vissza. – Viszont Keresztesi Zoltán, a csapatnak a klubért mindenre kész főszponzora már a lefújás előtt nem sokkal hívott, hogy vezetnek 3–1-re a vendégek, lehet, hogy meglesz a bajnoki cím.

Az első gratulációk is belső körben futottak be.

– Gratulálni a tavalyi utáni újabb sikerhez pedig először – amikor már biztossá vált, hogy győzött a Kunbaja – tulajdonképpen egymásnak gratuláltunk Keresztesi Zoltánnal és a játékosokkal, ezúttal a virtuális térben. Van ugyanis egy kis csoport a legnépszerűbb közösségi oldalon, és ott fejtette ki mindenki a véleményét, ott fejezte ki az örömét. Később aztán ismerősök is hívtak, hogy gratuláljanak a szakvezetőként elért újabb bajnoki címhez, de ahogy nekik elmondtam, itt is szeretném elmondani, hogy ezekből a gratulációkból bőven kijár a másodedzőmnek, Tóth Istvánnak, a volt játékosunknak is, akinek a munkája ugyanúgy benne van ebben a szép sikerben, mint az enyém.

Aligha meglepő, hogy a csapat legnagyobb erényének az egységet tartja.

– A sikerünk egyik kulcsa, hogy erős a kohézió, ami igaz a csapatra is, és igaz az egész egyesületre, sportolóstul, vezetőstül, mindenestül.

Van összefogás, mindenki egy célt akar, és egyfomán akarja. A másik erénye a társaságnak, illetve konkrétabbnak az újabb bajnoki címet szerzett felnőtt keretnek az, hogy nálunk nagyon csekély fluktuáció. Tőlünk nagyon ritkán megy el játékos, és ritkán is igazolunk. Ez ugye igen komoly összeszokottságot teremt, és az összeszokottság hosszú távon azért igencsak kifizetődő dolog. A játékosok vevők arra, amit próbálunk gyakorolni velük, van két-három olyan játékstílus, amit – persze ezen a szinten – azért elég jól művelünk. Persze nekünk is vannak olyan mérkőzéseink, amik nem úgy sikerülnek, ahogy azokat terveztük, volt ilyenre példa az idén tavasszal is, viszont hosszú távon éppen az összeszokottságnak köszönhetően nagyon kiegyensúlyozott teljesítményt vagyunk képesek nyújtani, és hosszú távon ez nem csak kifizetődő, hanem gyakran döntő tényező is.

Az újabb bajnoki siker a hétköznapokat nem befolyásolja, a szakmai munkát a megszokott ütemben folytatják a bajnokság végéig, célok ugyanis még vannak.

– Van még hátra három meccsünk, mind a hármat meg szeretnénk nyerni.

Jól ismerjük az ellenfeleket, és igazi presztízsmérkőzés mind a három hátralévő találkozó. Nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy leeresztünk, mert megnyertük a bajnokságot. Sportszerűtlen is lenne félvállról venni ezeket a meccseket, azokkal szemben, akik ellen mindent beleadtunk, és erről szó sincs. Vannak még céljaink, amiket szeretnénk teljesíteni. mind a három meccset ugyanúgy játsszuk, mintha még nem nyertük volna meg az aranyérmet. Ezen a hétvégén a Jánoshalmát fogadjuk, amely nemes és erős ellenfél, évek óta velük futunk versenyt a bajnoki címért, két évvel ezelőtt ők kerültek ki győztesen a versenyfutásból. A Kecskeméttel, akivel a jövő héten csapunk össze, mindig kiegyensúlyozott és jó mecset szoktunk játszani, a Harta irányába pedig van némi restanciánk. A kupában felülkerekedtek rajtunk Kiskunfélegyházán, és annak idején, a kupameccs után én mondtam is, hogy talán az idényzáró bajnoki meccs lesz az, amely igazából megmutatja a két csapat közti erőviszonyokat, egyszóval a Harta elleni mérlegünkön mindenképpen szeretnénk javítani. És van még egy közös célja a csapatnak, nagyon szeretnénk, hogy az Oroszi Dániel gólkirály legyen. Azt a versenyt ő még nem nyerte meg, most két góllal vezet, három forduló van hátra, azt az előnyt még bőven be lehet hozni. De nagyon régen adtunk már mi gólkirályt, volt rá példa nemegyszer, hogy bajnokok voltunk, de gólkirályt más adta, úgyhogy az idén mindenképpen nagyon szeretnénk, ha az idén tőlünk kerülne ki a gólvadászok legjobbika is.